Jászlány

Az alábbi bejegyzés valószínűleg csak az én számomra érdekes, de szeretném megörökíteni legalább azt, amire még emlékszem.

Anno a gyermekeimnek két és 10 éves koruk között "saját nyelvük" volt, maguk alkotta szavakkal neveztek meg néhány dolgot. Néha eléggé meglepő formában.

Tehát:

popsi: sznos, sznosita, szno

fütyi: tyüsz

punci: nunkó

pisilés: egyezés

kakilás: négyezés (angol tanulmányaik során ez "fórozássá" változott)

repülő: hüpö

fagyi: gyikgyik

pingvin: hingor

párna ill. fóka, rozmár: böbböz

labda: labdusfix (Akkor még nem látták Idefix-et.)

apán mászkálás: nyüsti, koázás

tigris: higrös

sün (nem a rendőr): niknik

menyét: pér, pércüzök

pocok: pécölá, pécö

hangya: hangyusfix, hangyfik

béka: mankukukakijok (sőt néha engem is így neveztek, vajh, milyen okból?! :))) )

bagoly: gjok

szarvas: szurvis

kígyó: gyokgyok

liba: lilfik

Leány neve: Dzsöd

Tomi: Tomca

birka: hirrör, biriz, jeri

malac: höszö

ház: zakzak

táska: táhüs

kukac: coké

óra: obrák, ob

macska: tiltil, gíc, melleske, talp, talpindza, jssz, mjünsz, mausz, indzafik, infik, nyiny, nyinya

kutya: tyittyiszt, tyottyoszilla, tyittyizilla, dagiz, törki

csiga: géc

egér: cükcük

róka: gyügyü

tyúk: koké, kokszt

csibe: jösö

kacsa: csák

tojás: jissös

nyúl: puszukí

hal: lulul

apa: csobb, csobilla folyó, csobzinda, csobbozilla hend, hendizilla, csobbhend, fujkícs, nujkács, hezd, csobbizír, zdi (Leány most is így hívja)

anya: kunk, mankukukakijok, men, nunyács, kunkozd, kozd (Leány mai napig így hív)

Hát ennyi jutott eszembe. Mindehhez társul, hogy a magyar nyelv szabályai szerinti hosszú magánhangzókat ők néha röviden ejtették, tehát hosszú magánhangzót mondtak, de rövid időtartamig. Férjemtől örökölhették ezt, ő  ma is gyakran alkot új kifejezést néhány dologra.

 

 

hozzánk is az eső, kb. 20 mm-nél tartunk eddig. De jó is lett volna ez a mennyiség legalább augusztusban! De most is kell. Igaz, a fele kukoricánk még kinn röhög a lábán. No, majd. Már tegnap este is jó kis szélben jöttünk haza, de késő estére ideért a vihar. Mivel két napja görcsöl az epém (diéta, főtt krumpli-répa), jól kinyúvadtam estére, ezért el is aludtam a TV előtt. Hajnali egykor riadtam fel a szél üvöltésére, zörgésére. (Innentől nem is tudtam aludni, már háromkor arra gondoltam, hogy felkelek, de - miután a görcsök okozta nyögéseimmel csak sikerült felverni páromat, aki felkelt TV-zni - a halk TV-hangra csak visszaaludtam.) Majdnem letépte a növényeket tartó farácsot a terasz mellvédjéről, úgy nekifeszült. Reggel párom erősítette meg jobban, le ne dőljön az egész. Rengeteg dolog lenne: berakni a góréba a kukoricát (ezt régen én csináltam), téliesíteni a szökőkutat, előtte lesikálni, mert ronda barnára fogta a víz, bár lehet nem is lehet teljesen letakarítani, kijavítani. Elrakni a kerti hintaágyat, a terasz bútorait, előkészíteni az eszközöket a téli fűtéshez helyette a teraszra. (És innentől reménytelenül mocskos lesz a szártól, ettől-attól, mert párom valamiért haragban van a seprűvel, illetve az "összeseprem" az azt jelenti, hogy egy sarokba bekupacolja a lehullott dolgokat, amit persze a szél azonnal széthord újfent. A dolognak az a nyitja, hogy hajolni kell a lapáttal. Párom semmit nem szeret csinálni, ami hajlással jár. Ha erőm engedi, akkor bepótolom én, de per pillanat a zoknim felhúzásától is begörcsöl az epém-gyomrom.) Letöretni, behordani a maradék kukoricát. Elmenni Csorvásra a temetőbe, rendbetenni a sírokat halottak napja előtt, mert hamarabb jönnek ide bátyámék, ők már 24-én jönnek Anyu sírjához pl. De a kis apósomék sírját is le kell szilikonozni, mert az idő afölött is eljárt. Behordani lassan a muskátlikat, bár a hagyományos muskátli bír egy-két fok fagyot, de nem akarom kockáztatni. (Jaj, mennyire nincs téli virágtároló helyem! Azok a jó üvegezett folyosók a régi parasztházakon!) Lassan vissza kell metszeni és betakarni a rózsákat is. A szőlőt is be kéne, de erre csak legyint párom, én meg haragszom érte. Muszáj leszek kárpálódni miatta, akkor megcsinálja. :))))) Ki kellene hordani a trágyát is bentről a földre (Nem olyan sok, de azért jó kis munka az!), az aljából, ami már jó kis televény, megtrágyázni a veteményest benn is. Beszántatni kistraktorral a kertet. (Ásni lenne jó, de nincs idő rá.) Itt vár egy halom összevágandó fa is, el kell hívni a fűrészelőst. Úgy hamarjában ezek jutottak eszembe.
Mostantól járnak majd ki folyamatosan metszeni a bodzába is, nagyon nagy baj, hogy nincsenek új termővesszők, nem tudom mi okán, talán a szárazság miatt. Nem sok termésünk lesz jövőre.
Ki kell szedni a bodza közepén álló tanya területének szélén kb. tíz méteres sávban a sűrű akácerdőt, mert már benő a bodza közé. Meg ritkítani sem ártana. Nem, nem unatkozik párom. Ja, és még a szántást nem is írtam. Meg a vetést? Nem is tudom, mit akar tenni párom a föld egy részébe most. Nem olyan nagy terület. Talán árpát?

Ma már rendesen begyújtottunk a kemencébe. Itt sugározza a kellemes langymeleget mellettem. Ha odaülök a padkára és nekidőlök, kellemesen égeti a hátam. :) Ki kellene mennem betámasztanom az ajtaját most már. (Hogy tartsa a meleget.) De úgy süvít kinn a szél, hogy csak halogatom.
A szomszéd kis pacsirta sem jár már hozzám át! Rossz az idő, hamar sötétedik. Hátha majd szombaton átjön. Vagy az őszi szünetben.