Jászlány

megműtenek. Jön a második szemműtét. Ahogy már az elejétől fogva mondtam, nem látok tökéletesen, így megműtik garanciálisan mégegyszer a szemem. Semmi kedvem hozzá, megint heteken át szenvedni, főleg az a pár nap a műtét után, de mit lehet tenni? :S

Leány

Felraktam mind a négy részt.
Ezt már jobb minőségű kamerával vettem fel úgyhogy javaslom HD minőségben Youtube-on megnézni és nem itt, eleve ki is lóg a blogból a videó.

Leány

Anya szülinapja tegnap volt...sose jutott eszembe, mert ilyenkor decemberben annyi minden van. 12-én Gabriella nap, ami a harmadik neve, 16-án a szülinapja, 24-én a névnapja (azt is mindig elfelejtettem mert annyira rá voltam már izgulva a Karácsonyra)...

Ma végérvényesen töröltem az IWIW profilját, mert beléptem és felidegesítettek a körüzenetek meg az hogy egy csomó ember küld neki üzeneteket, ebből is látszik hogy igazából nem tartották vele a kapcsolatot, hogy másfél év alatt nem esett nekik le hogy meghalt...teljesen felidegesítettem magam rajta. Először nem akartam a halála után törölni az IWIWjét, mert az olyan véglegesnek tűnt, kicsit mintha kitörölném az emberek emlékezetéből.

Ezen kívül: leadtam az angolos szakdogám, a tanár szerint ilyen állapotban egy hármast ér meg, összecsaptam ez tény, de nem érdekel, csak legyen már vége az egyetemnek!!! Január 5-én lesz az államvizsga, aztán második félévre "már csak" a németes tanítási gyakorlat (semmi kedvem hozzá) és a szakdoga marad...

Mostanában kezdem kicsit rosszul érezni magam hogy ide írogatok a blogjára...mert nem rólam szól ez igazából...Lehet a haláláról szóló bejegyzés után hagyni kellett volna az egészet úgy...Nem tudom ő mit akart volna.

Leány

El voltam tűnve megint jó ideje.

Át kellett költöznöm az albérletemből, erre az utolsó fél évre, nem nagyon volt kedvem, de így hozta a sors. Hiába laktam ott két és fél éven át és vigyáztam arra a lakásra, mintha a sajátom lenne, szeptemberben odaköltözött egy srác. Ezzel semmi bajom nem lenne, laktam én már együtt fiúval, meg bátyám is van, szóval...de nem leszek senki cselédje, engem nem érdekel hogy otthon anyuka mindent megcsinál helyette. Azzal kezdte hogy beletörte a kulcsot buliból hazafele az ajtóba, majd otthagyta a lakást napközben a rossz zárral, holott megmondtam neki hogy így el ne menjen, amíg meg nem csináljuk, hisz gyakorlatilag nem záródik normálisan az ajtó.
Ezután persze mivel nem volt ott mikor kicseréltük a zárat a főbérlővel, ezért nem volt kulcsa másnap. :)

Minden alkalommal eláztatta a fürdőszobát, a falakat is, már elkezdett lepotyogni a festék, a zuhanytartót is kiszedte a helyéről, maga után nem mosott fel, nem egyszer majdnem elestem, mikor kimentem utána a fürdőbe. Felmosni vagy takarítani nem volt hajlandó, mivel szerinte még örüljek hogy a rezsibe ugyanannyit fizet, mivel ő csak csütörtök reggelig van ott, én meg egész héten (azért elég vicces hogy valaki huszonakárhány évesen még nem fogta fel az albérlet szó jelentését). Egyetlen dolgot volt képes megcsinálni, hogy kivigye a szemetet, vagyis az ajtónkkal szemben lévő szemétledobóig két lépést tenni. 

Nem egyszer elmondtam neki, nem volt hajlandó semmit csinálni, de ami a legrosszabb, hogy a főbérlő se állt a sarkára, hanem inkább nem szólt semmit, mert, ahogy ő mondta, ő egész életében konfliktuskerülő volt...és annak ellenére hogy mennyi ideje ott vagyok, nem volt hajlandó az én pártomra állni, pedig még azt is felajánlottam hogy ha kiteszi a gyereket, akkor az egész rezsit magamra vállalom. De nem, ő nem akar senkit kitenni, próbáljunk meg kompromisszumot kötni. Az viszont nem kompromisszum hogy őkelme nem csinál semmit. Úgyhogy fogtam magam és szó nélkül eljöttem. Ez lehet bunkóság volt, de minek legyek én kedves ha ezt kapom utána, hogy ez a kis hülye szabadbölcsész (mert ezen a szakon van HAHA) bármit megtehet és nem bünhődik érte, én meg hiába viselkedtem normálisan, így se nekem ad igazat a lakás tulaja...hát akkor legyenek ketten boldogok, engem nem érdekel...

Emellett dolgozom, stressz van, rosszul alszok, szakdolgozat leadási határidő vészesen közel...Karácsonykor úgy néz ki megint Koreában leszek...hogy miért nem otthon? Mert nem akarom, hogy a tavalyi történet megismétlődjön, amikor 25-én egyedül ülök a fa mellett...

Leány

Eltűntek a bejegyzések mert valami összeomlott a Freeblog-on, vagy mi...

Majd megint beillesztem a videókat. A kommentek is emiatt tűntek el...

Bejegyzés nem biztos hogy lesz belőle mert most épp Budapesten vagyok egy kurzuson és limitáltak a lehetőségeim internetileg. Plusz túl hosszú lenne. Majd videó lesz viszont, de nem tudom mikor.

Reggel 3-kor indulunk innen Szegedre, fél5-kor indul onnan a vonat ami 7-re ér fel Ferihegy 1-re, ahonnan még át kell mennem a 2-es terminálba. A repcsi 9 körül indul Münchenbe, onnan pedig délben indulunk tovább Szöulba.

Leírhatnám hogy csak az utóbbi napokban kijött rajtam az összes lehetséges betegség, ami csak kijöhet az emberen, de minél többet foglalkozok vele, annál inkább bevonzom magamnak, úgyhogy ma gyógyteát iszogatok és hiába rossz az idő, próbálom jól érezni magam és várni az utazást...épp most pakolok (már napokkal ezelőtt bepakoltam, mert utálok utolsó pillanatban csinálni valamit, de mindig ki kellett valamit vennem, úgyhogy most újra bepakolok és próbálok felesleges dolgokat kiszűrni :D Elég nehéz lesz, mert sose utazok kis csomaggal, mi van ha kell ez meg az? :D).

Nem is tudom van-e értelme lefeküdni aludni este, úgyis tiszta ideg leszek a repüléstől és előtte még úgyis hajat kell mosnom, szóval 10-től (ha el tudok akkor aludni) 1-ig alhatnék maximum...Jó magyar szokás szerint viszek pálinkát meg Tokaji aszút. :D

Váááááá, már nagyon várom! Tegnap kint ültem a hintaágyon, mivel a falu szélén lakunk ezért ellátok km-eken át a földekre...olyan hihetetlen hogy holnap a Föld másik végén leszek!!!!

Majd onnan csak hétfő környékén tudok jelentkezni, mert addig nem leszek internetközelben. A videók az útról pedig majd csak augusztusban lesznek fent, de addig is itt a Youtube csatornám címe, ahova majd feltöltöm őket. Már most is van két videó fent róla, még a júniusi Roxette koncertről:
www.youtube.com/JudeAroundTheWorld

Leány

...úgyhogy mivel a békéscsabai buszállomáson van WIFI, ezért tudok internezni (Isten áldja a modern technikát, belehalnék az unalomba különben).

Miközben jó általános iskolás kiránduló módjára mártogatom a kiflivel a májkrémet, akár írhatnék is. Most vagyok túl a Koreába ajánlott injekciók felén és az MR vizsgálaton, állítólag a fejemben lévő adenoma egy kicsit csökkent. Pedig amennyit stresszeltem az utóbbi másfél évben, simán azt hittem hogy növekedett. De az a rohangálás meg várakozás előtte...az kikészít. Főleg mikor jó magyar módjára mindenki hangosan kezd el panaszkodni, azokat le tudnám ütni; nem fognak ettől hamarabb sorra kerülni, mit idegelik magukat még jobban? Majdnem otthagytam a fenébe...

Szakdolgozat készülőben, szokásosan jó későre hagyva, 15-e a határidő. Nem is én lennék ha időben megcsinálnék valamit...:S

Szeretem Debrecent de ilyenkor nyáron annyira nem akarok már ott lenni, otthon már van paprika, paradicsom, érik a sárgabarack, annyival szívesebben lennék ott. :(

Nem tudom mit mondhatnék még...eléggé PMS hangulatban vagyok.

Leány

hogy anya meghalt. Elég durva hogy már egy év eltelt. Kint szürke idő van, hogy még rosszabb legyen a hangulatom. Tavaly ilyenkor szombat volt és az Eurovíziós Dalfesztivált néztük épp a lakótársammal, amikor jött a hívás. De már napok óta lehetett rá számítani...

Nem vagyok az a fajta ember, akinek ki kell menni mindennap a temetőbe ahhoz, hogy emlékezzen valakire. Sőt, kifejezetten utálok oda menni, főleg oda ahol a nagyszüleim vannak eltemetve. Ugyanakkor a jászdózsai temetőbe majdnem hogy szerettem kimenni, valószínűleg azért mert egybeesett a rokonok látogatásával és mert nem ismertem senkit, aki ott volt eltemetve.

Mindenesetre anya halála óta csak kétszer voltam kint a temetőben, részben mert nem vagyok eleget otthon, részben pedig mert nem hiszem hogy ott van...

Az elmúlt egy évben sokat gondoltam rá, leginkább azért, mert nem boldogultam a munkámban. Felidegesít még mindig, minden alkalommal mikor tanítani megyek...talán még sose volt ennyi folyamatos kudarcom semmiben, amit csináltam, nem szoktam hozzá hogy valami ennyire ne menjen. Vagyis, szerintem nem vagyok béna tanár, csak a diákok neveletlenek. :)

Úgy igazán azóta se sírtam emiatt, vagy nem érzem magam rosszul ha beszélni kell róla vagy visszagondolok rá. Tavaly ősszel sokszor volt viszont olyan hogy hirtelen arra gondoltam felhívom és rájöttem hogy nem tudom...(ahogy Nóri barátnőm előre megjósolta). 

Napok óta stresszelek mindenen, két napja a fejem megint annyira megfájdult hogy munka után rögtön bedőltem az ágyba...nem tudom hogy ezt az adenoma okozza a fejemben, vagy a fogfájásom nyilallik fel...De már csak két hét van a tanításból, aztán meg kellene csinálnom két szigorlatot végre (de semmi kedvem tanulni megint) plusz a két szakdogát befejezni.

Még fél éve megvettem a jegyet a Roxette budapesti koncertjére, ill. a Scorpions búcsúkoncertre, csak mivel ezek későn fognak véget érni, ezért valószínűleg majd 3-4 órát a Nyugatiban kell csöveznem, mert az utolsó vonat Debrecenbe nagyon korán elmegy...És már csak kb. 50 nap a koreai útig...azt hiszem ennyi.

Leány

Csend

Víz cirpel,

madár dalol

körülöttem.

Néma lettem

mint

remete a rengetegben.

Végre eső

Édes zene:

víz zuhogása

patak csobogása

Isten kegyelme

Eső kopogása

Van még itt egy pár, csak sajna a vége felé anya már nagyon csúnyán írt és alig tudom kiolvasni...

...az életemen.

Mindjárt itt a május, hihetetlen hogy majdnem egy év eltelt már mióta anya meghalt.
Nagyon gyorsan elment az idő.

Sokat gondolkodom azon mit szólna a dolgaimhoz, néha azt hiszem tudom mit mondana, néha viszont majd megőrülök hogy elmondhassam, mert hallani akarnám mi a véleménye, pedig tudom hogy összevesznénk rajta. :D
Valamelyik nap előjött bennem megint az, hogy de rossz lesz mikor terhes leszek, mert nem lesz ott elmondani mit hogy csináljak, szentül meg voltam győződve róla hogy a szülésemnél ő lesz bent és majd mondani fogja hogy "Úgy ordítasz ahogy akarsz, de ha nyomni kell akkor nyomsz" (mert mikor kicsi voltam és féltem az injekcióktól, akkoris mindig ilyen ellentmondást nem tűrően azt mondta hogy ha akarok akkor bőghetek csak ne rángassam a karom). Meg már előre irigykedek azokra akik majd le tudják passzolni a gyerekeiket a nagyszülőkhöz, hogy legalább pár óra szabadságuk legyen...

Nem tudtam időben befejezni a szakdolgozataimat (sőt, őszintén szólva, szinte el se kezdtem), úgyhogy nem júniusban fogok államvizsgázni, hanem csak augusztusban. Igazából tök mindegy, úgyse végeznék ebben az évben, még van egy félév hátra. 
Lassan vége az iskolának, alig várom hogy nyár legyen és végre ne kelljen dolgoznom, felőröl ez a munka, eszméletlenül rühellem...Néha majd szétvet a sok stressz, és nehezen állom meg magam hogy ne pofozzak fel néhány gyereket. El vagyok képedve egyesek milyen bunkók, nem tudom az ilyen minek születik meg (jó kis tanári hozzáállás,mi? :D).

A jó hír viszont, hogy úgy néz ki júliusban kimegyek Dél-Koreába 10 napra :)))) Már számolom vissza a napokat, 90 nap van épp ma hátra, ami egy örökkévalóságnak tűnik. Viszont a repülőúttól nagyon félek, olyan szerencsétlen a helyzet hogy előbb Finnországba kell majd repülnöm és onnan Szöulba...Nem tudom ezt az útvonalat melyik okostojás találta ki. Mindegy...16 óra lesz az út, már a gondolatára kómába esek hogy ennyit az égben kell lennem...

Ma átnéztem a szekrényt (mint minden alkalommal mikor itthon vagyok), kerestem hasznosítható dolgokat anya cuccai között...ki kellene már pakolni, eladogatni a ruháit, persze vannak dolgok amiktől nem fogok megválni. Ma benéztem a stafírungos szekrénybe is, ahova nekem gyűjtötte az ágyneműt meg törölközőt,ill. ott van az első kis cipőnk meg rugdalózónk is...megtaláltam egy régi válltáskáját is, ilyen elegánsabbat, amit szinte sose hordott, mert csak alkalmakra volt jó...olyan anya-illata van...ezért nem szeretném csak a szekrényt kipakolni, mert akkor eltűnik vele együtt az ő illata is.

Leány